zaporozsecem

Az első képen is látszik, hogy a Zápor homlokfala mennyire el van rohadva. Az alja, ott ahol összetalálkozik a csomagtartó aljával, szinte teljesen hiányzik. PUR-habbal volt kitöltve ez a rés, annak eltávolítása után csak a nagy lyuk maradt, amit minta híján szinte lehetetlennek láttam befoltozni. Ezért amióta megvan az autó hajtok egy homlokfalra, amiből szerinetem az egész országban csak néhány darab lehet. Az internetes Zaporozsec fórumról Vaskalap kollega ajánlott egy szakit, akinek ugyan kettő is van, de mivel "nagy kincs" ezért nem válik meg egyiktől sem. Később -szintén erről a fórumról- Escort barátom talált egy képet a neten, ami pár napja készült Szegeden egy veterános alkatrészvásáron és mi volt a képen? Na mi? Egy eladó Zaporozsec homlokfal több más öreg autó kasznielemeivel együtt nekitámasztva egy utánfutónak. Az eladóról persze semmi adat, csak az utánfutót vontató autó rendszáma látszott. Írtam a fórumra, ahol a képet találtuk, hátha ismeri valaki az eladót, de hosszú ideig nem jött válasz. Közben "riasztottam" 3-4 rendőr ismerősömet, hogy a rendszám alapján tudakolják meg nekem a kocsi gazdáját, de ez manapság már nem egyszerű eset, (adatvédelmi okok, stb...) ezért csak egy vállalta, hogy utánanéz nekem. Napok múlva sikerült is, de félreértette a dolgot amikor mondtam neki, azt hitte, hogy egy Zaporozsecről van szó és mivel ez nem az volt, így hagyta az egészet. Kezdtem elveszíteni a reményt, hogy meglesz a homlokfal, amikoris egyik nap ránéztem a fórumra, ahol a kép volt és lám: megírták nekem az eladó nevét, telefonszámát. Rögtön telefon, másnap már mentem is Kecskemétre a homlokfalért. 

Első kép: az elrohadt homlokfal

Második kép: az új szerzemény  

Az ajtó és a kerékív közti rész javításával nem voltam megelégedve, valahogy úgy jött ki, hogy túl sok részből állt össze, sok volt a hegesztési varrat (az első képen látható). Ezért ezt a részt komlett kivágtam, és egy nagy lemezt hajtogattam a helyére (második kép). Ez történt tegnap. Ma pedig elmaradt apróságokat hegesztettem, és kivágtam a csomagtér oldalán, a sárvédő felett lévő U alaku vízelvezetőt (harmadik kép). Ezt is cserélni kell, mert szitává ette a rozsda. 

Az elmúlt három napban beköltöztem a garázsba és hegesztettem, hegesztettem... Előzőleg a jobb küszöböt, mellette a taposólemezt, az "a" oszlopot, és az első doblemez hátsó részét javítottam ki. Szerencsére sikerült gyári küszöböt vennem, de mást semmit, ezért a többi elemet úgy kellett lehajtogatnom, ami rengeteg időt felemésztett. Eljutottam a hátsó sárvédő ívhez, levágatam és akkor derült ki, hogy bizony alatta a doblemez is igencsak odavan és magasabban, mint ahogy a levágott kerékív helyén hozzáférnék. Ezért brutálisnak tűnő megoldásként a hátsó sárvédőből egy jókora négyzet formájú darabot is ki kellett vágnom, amit a doblemez javítása után visszaillesztettem a helyére. Egyelőre itt tartok, ma végigvarrom ezt a kivágott lemezrészt, fehegesztem a sárvédőívet, aztán jöhet a hegesztési varratok lecsiszolása, majd a bal oldal.

Hosszú lazítás után ma végre történt olyan említésre méltó dolog, amit beleírhatok a blogba. Na jó ez nem teljesen igaz, mert az elmúlt időszakban is foglalkoztam a géppel, csak nem születtek látványos eredmények. Alkatrészeket vettem, készítettem és néhány olyan dolgot, ami a felújításhoz szükséges, de nem az autó része. Na de az elmúlt pár napban meghegesztettem a tornyokat elől (a hegesztési varratok lecsiszolása után egész szép lesz), ma pedig a donor autóból kivágtam az "a" oszlopok alsó részét. Az enyémben ezek nagyon el vannak rohadva, már-már rá sem lehet ismerni, hogy milyen is lehetett valaha, (alsó kép) de a donorban elég jó állapotban voltak. Lepucoltam még a bal első sárvédő vízelvezető vájatát, azt is áthegesztem majd a donorból. Ha minden jól megy holnap ez meg is fog történni...  

Tegnap esett a hó, hideg volt. Kimentem a garázsba, benéztem és mentem is vissza a lakásba a jó melegre.

Na de ma többet ténykedtem, bár a tegnapit nem volt nehéz túlteljesíteni. A belsején ügyködtem, megtisztítottam a fenéklemezt a rozsdától, illetve az alvázvédő kátránylemeztől. Dícséretes dolog volt az előző tulajtól, hogy annakidején ilyen nagy gondot fordítot arra, hogy lekezelje a fenéklemezt, mert az anyag eltávolítása után a lemez nagy része épségben bukkant elő, még a gyári festés se rozsdásodott meg. Sajnos ez nem igaz az első doblemez és a taposólemez találkozásánál lévő területre, azt a részt igencsak kikezdte az idő vasfoga.

Ma a motorral foglalkoztam. Bevittem a váltóval együtt a pályára és ott szétválasztottam őket egymástól. Szétszedtem az önindítót és a kuplunghengert, megtisztítottam mindkettőt. Az önindító igen jó állapotban van, a kollektor megcsiszolása az alu ház polírozása után össze is lehet rakni. A munkahenger belsején át kell menni finoman csiszolópapirral, karmantyúcsere, festés és kész is.

Tegnap és ma lebontottam az első sárvédő levágásánál még fentmaradt éleket. A ponthegesztéseket kellett lefúrni, amiből furamód nagyon sok volt az a oszlopon. Szerintem az autógyárban Szergej, annakidején azzal szórakozott, hogy mit tudna még vajon megponthegeszteni. Majd kivágtam az első tornyoknál lévő rozsdás lemezeket, az alatta lévőt megtisztítottam a rozsdától, ezzel a tornyokat előkészítettem a hegesztéshez. Levakartam a festéket a homlokfal alsó feléről, hát nem túl rózsás a helyzet. Utólag lettek ráhegesztve lemezdarabok és asjnos a lemezbe sajtolt bordákat eltüntették vele. Jó lenne venni egy új, vagy bontott jó állapotú homlokfalat, mert ez így nehéz lesz.

Ma a szétbontási folyamat utolsó fázisaként kszereltem a motort és levágtam a szétrohadt első sárvédőket. Igy már neki tudok állni a kasznis munkának. A sárvédők alól előkerült az "a" oszlop alsó része ami rettenetes állapotban van. A pót Zapiból hegesztem majd át, persze csak ha az nincs ennyire elrohadva. December végét szabtam meg határidőnek a karosszéria renbetételére.  

 Ahogy egyre mélyebbre haladok a zapor szétbontásával ugy egyre durvább, leirhatatlan szagú, savanykás, használt orosz zsírszag kerül a felszínre és beivódik mindenhova. A garázs ettől bűzlik, a munkaruhám is és az orromban is ezt érzem  meló után, még hosszú órákig.

Mostanra már elég jól szét lett kapva a gép, vettem hozzá gyári első sárvédőket, és egy komplett 968m-es Zaporozsecet, amiből nagyon sok alkatrészt fel tudok használni. Különösen a karosszéria elemeit (hátsó sárvédő ív, küszöb), mert ezekből sajna nem lehet újat venni.

2009. október 24-én néhány hetes gyötrődés után megvettem életem első zaporozsecét, egy korai, 1974-es 968-as Zaz-t. Győr mellett vettem, onnan kellett hazavonszolni Pellérdre a képen látható szerkezettel (kutya), amit külön erre a célra készítettünk. Hazaértünk, másnap már el is kezdtem lebontogatni róla a lámpákat, homlokrácsot.